A liberalizmus hamis erkölcse

A mai, modern, agonizáló liberalizmusban gyakorlatilag a hatalmasok folyamatosan elnyomják a dolgozó kisembereket, azok közéleti szereplése egyre nehezebb. Csak kicsit mond mást, mint a amit "kell", már ki is van rúgva.

S mindezt szólásszabadságnak csúfolják.

Sokkal nagyobb gond, hogy mindezt magáncégek csinálják, nem az állam! Az állam ellen ugyanis lehet fellebezni, tüntetni,
tiltakozni, míg a "munkaadó" - helyesebben: profitlopó - ellen nincs pofázás.

Mindez kombinálva a liberalizmus másik nagy paradoxonjával: egyrészt belenevelik az emberbe, hogy jó dolog a pénzéhség, viszont hozzáteszik, ez csak a tőkések szent joga, míg a kisembereknek valahogy becsület dolgának kell tekinteniük kényszermunkájukat.

A változás szele már elkezdett halkan duruzsolni, íme pár alapvető elv a gazdaságpolitika terén, mely követendő az új populista
államiság esetében, kiválasztottam a 8 legfontosabbat:

• a gazdaság felett erős állami kontroll,


• az ofsór övezetek felszámolása,


• a független jegybanki rendszer megszüntetése,


• a közszolgáltatások államosítása,


• az ásványi kincsek államosítása,


• a hitelpénzrendszer felszámolása,


• biztosított alapbér munka nélkül mindenkinek,


• a profitorientáltság erős csökkentése, majd megszüntetése.

Minél előbb, annál jobb! De ki kell várni a megfelelő pillanatot. A liberalizmus - hála Istennek! - agonizál, ez tény, viszont ez
nem egy egyenletes folyamat, vannak csúcsok és esések. A liberalizmus még képes csatákat nyerni, de a háborút már elvesztette. Mint Hitler 1943-ban.