Hamis hír és sajtószabadság

A sajtószabadság alapvetően egyetlen dolgot jelent: az állam nem támaszt gátat a különböző médiák, sajtótermékek alapítása, terjesztése, tartalma elé.

Azonban a sajtószabadság nem azonos a szólásszabadsággal. Mit ér ugyanis az államtól való függetlenség, ha helyette van más, jellemzően erősebb függőség?

Az internet előtti korban a kérdés viszonylag egyszerű volt, hiszen a legkisebb média létrehozásához is jelentős tőke kellett, ami automatikusan ki is zárta a lakosság 99+ %-át ebből a szabadságjogból.

S maga a létrehozás nem elegendő, fenn is kell tartani azt. Ez pedig nagyon-nagyon nehéz.

Piaci alapon egy médiát fenntartani 2 módon lehet:

• az olvasó megfizeti a tartalmat,


• reklámok elhelyezésével.

Az előbbi opcióhoz hatalmas számú olvasó kell, azaz eleve sikeresnek kell lenni, ez pedig kizárja a kis és kezdő médiákat. Hozzáteszem: manapság, az internetes korban, már ez az opció nem is létezik, alig van pár média a világban, mely a felhasználóiból tartja fenn magát.

Amikor a Népszabadság körüli ügy zajlott tavaly ősszel, sokan feltették a kérdést, miért nem indít a szerkesztőség egy új lapot vállalkozásszerűen, hiszen az övéké volt a legolvasottabb magyar közéleti napilap, azaz lennének olvasók. A sok süketelés és orbánozás közben voltak ballib, de őszinte hangok is, akik elmondták a nagy igazságot: a lap mindig veszteséges volt a 90-es évek vége óta, s ez nem is lehet másképp. (Az, hogy kihozták 2015-re nyereségesnek a lapot csak könyvelési trükk volt, egyszerűen a tulaj az egyik cégének számlákat állítatott ki  a másik cégével.) Arra a kérdésre, hogy mennyi lenne a lap újraalapítása, a válasz: 3 millió euró + havonta még kellene 150 ezer euró, s ez eleve elvesztett befektetés lenne, semmi esély nemcsak a nyereségre, de még a nullás szintre se, jó esetben csak azt lehetne elérni, hogy a havi kiadás és bevétel egyenlege nulla legyen, de a kezdeti 3 milliós befektetésre keresztet kellene vetni. S mivel senkinek se volt kedve odaajándékozni 1 milliárd forintot a szerkesztőségnek, így nem lehet a lapot újraindítani.

A reklámokkal a gond az, hogy függést okoz, hiszen pl. nyilván nem írhat egy média reklámozója érdekei ellen. S természetesen a fő gond itt is, az hogy a reklámbevételekhez először sikeresnek kell lenni.

Egy hivatásos újságíró vagy közíró szempontjából nézve a kérdés nem létezik: ő egyszerűen az adott média tulajának az alkalmazottja, azaz azt ír, amit a tulaj enged.

Mit tehet egy független civil?

Ha van normál fizető foglalkozása - mint nekem -, nem marad idő írni. Azaz tud írni időnként, de kizárt dolog igazi újságírónak lenni ilyen módon. A napi munkaidő 8-9 óra, plusz a munkabajárás, meg az éjszakai alvás - ez még akkor se elég, ha a civilnek semmilyen más hobbija, foglalatossága sincs.

Ha meg a civil profi újságíró, az azt jelenti, nem tud belőle megélni. Valahonnan kell pénz. Ha leszegődik egy adományosztóhoz (lásd Soros Alapítvány), akkor ugyanolyan alkalmazott lesz, mintha egy adott lapnál lenne alkalmazva, hiszen ezentúl csak azt mondhatja, ami a gazdának tetszik.

Ha sikerül hirdetőket szerezni, a hirdetőktől függ ismét az ember, de talán ez még a legkisebb függőség az összes közül, de ismét keveseknek adatik meg.

Akinek mégis sikerül, azt pedig a hatalom média azonnal el is nevezik hamis híreket terjesztőnek, s igyekeznek elnyomni. Minket pl. a Facebook az utóbbi 12 hónap alatt 3 alkalommal tiltott le, 1 és 7 nap közti időszakokra.

Ami minket illet, médiánk minden költségét én fizetem, ez a költség jelenleg - mindent beleszámítva - 99 euró/év. Ez havi 8,25 euró. A tavalyi év elején leszerződtem a Google reklámszolgáltatásához, onnan átlag havi 4-5 eurót kapok. Azaz a költségek kb. fele bejön a hirdetésekből. Természetesen ez csakis úgy lehetséges, hogy minden cikk ingyenesen lett írva, mind az általam írtak (ez a cikkek 90 %-a), mind a mások által írtak. Ha nekem ebből kellene megélném, megnézhetném magamat.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy a kb. napi 300 ezres olvasottságú - nyomtatott szám és honlap együtt - Népszabadság és a mi kb. napi 1000-1500 fős olvasottságú médiánk ugyanaz a kategória lenne. Természetesen ez két teljesen más dolog. De a dolgok a mélyben azonosak.