Hány évig tartott a Római Birodalom?

A nyugati, részrehajló történetírásban Róma időtartama a valóságosnál mindig jóval rövidebb. Lássuk miért!

A római állam alapítása i. e. 753, Ennek hagyományos időbeli felosztása:

• i  e. 753 - i. e. 509: királyság,


• i. e. 509 - i. e. 31: köztársaság (a köztársaság végét illetően ez csak az egyik szokásosan használt dátum, de nem az egyetlen, ennek oka, hogy jogilag a köztársaság még 300 évig, pontosabban i. sz. 284-ig fennállt, s nehéz pontos dátumot megadni a végét illetően, a 31-es év kiválasztásának oka: ekkor biztosította be Augustus császár az actiumi csatában való győzelmével egyeduralmát),


• i. e. 31 - i. sz. 284: a császárkor első fele, a principátus,


• i. e. 284 - i. sz. 476: a császárkor második fele,  a dominátus.

Minden i. sz. 476 utáni fejlemény már a római történelmen kívül van szemlélve, s ez valójában abszurdum.

Valójában még ez a 476-os év se pontos, ez is vitatható időpont, mert ekkor "csak" a nyugatrómai állam fővárosa veszett el, de nem teljes területe, annak egyes részei még 10 évig megmaradtak.

Az igazi probléma viszont az, hogy nyugaton ki lett találva a "bizánci birodalom" kifejezés, hogy ezzel le lehessen tagadni azt a tényt, hogy a Római Birodalom még majdnem ezer évig, 1453-ig fennállt. (Itt is ez a főváros elestének időpontja, még 1479-ig tartották magukat egyes területek.)

395-ben zajlott le a Birodalom végleges kettéosztása nyugati és keleti részre. De a közös államiság tudata továbbra is fennállt. A VI. sz. közepe volt az utolsó időpont, amikor a Birodalom sikeresen visszaszerezte több nyugati területét, köztük Itáliát is (Pannóniát pl. nem). Ez időpont után a nyugati területek már sosem voltak rómaiak, már csak egyes maradványok maradtak, de ennek is vége lett a VIII. sz. közepére.

Ha beszélünk bizánci korról, az lehetséges, ha ez alatt azt értjünk, amikor Róma görögnyelvű lett. A Birodalomban még a szétválás előtt ugyan a latin volt a hivatalos nyelv, a gyakorlatban a közigazgatás mindenhol a fő összekötő nyelvet használta. Azaz a latint csak nyugaton, míg keleten a görögöt (néhol az asszírt is).  A VI. században végleg nyugat nélkól maradt Birodalom egyszerűen hivatalosította a tényleges helyzetet, bevezetve a görög hivatalos nyelvet. Bizánci korról ettől kezdve beszélhetünk, de a bizánci kor ugyanúgy része a római történelemnek.

Nyugaton tehát kitalálták a "Bizánc" szót, hogy azt lehessen mondani, a Római Birodalom véget ért az V. században. Ez a történelemhamisítás máig hat. Pedig a valóságbnan a Birodalom csak a XV. században ért véget, s ez a birodalom SOSE nevezte magát Bizáncnak, lakosai "rómaiaknak" nevezték magukat egészen a XV. századig. Ez kb. olyan, mint a szlovákok vicces történelemszemlélete Magyarországról, amikor kijelentik, hogy volt "Hungária", s ez valami más volt, mint "Magyarország".

Mi az oka a hamisításnak? Alapvetően a katolicizmus.

A római pápa is felmondta a hűséget a római császár felé a VIII. sz. végén, ennek csúcspontja 800, amikor a római pápa részt vett az új nyugati frank császárság legitimilásában. Tulajdonképpen ennek egyenes következménye, hogy 1054-ben a római pápa kiszakadt az Egyházból, megelapítva az új, immár frank-latin katolicizmust.

Ugyanez az oka, ami miatt az ortodox államokban més a hozzáállás. A románok egyenesen a Római Birodalomról nevezték el magukat! Amikor a Birodalom a VI. században hivatalosan áttért a latinról a görögre, az állam neve görögül "Rhomania" lett. Ezt a szót vették át a románok a XIX. sz.-ban. Így lettek oláhokból románok.

Az orosz állameszmének is szervez része Róma. Amíg megvolt a császárság, Moszkvában az uralkodó nem nevezte magát császárnak (szlávul: cárnak). Az orosz "3 Róma" tan abszolút fontos az orosz történelemszemléletben. Az első Róma (az eredeti) elbukott a barbárok alatt az V. században, majd eretnek lett a frankok alatt a XI. században. A második Róma (Konstantinápoly) elesett a muszlimok támadásában, a XV. században. Ezért lett a harmadik Róma (Moszkva), mely sose fog elesni. Ezt mondja a XV. századi orosz tanítás, s eddig be is jött, Moszkva sosem esett el azóta se a lengyeleknek, se a svédeknek, se Napoleonnak, se Hitlernek sikerült megtörtenie a moszkvai hatalmat, ahogy ez napjainkban se jött össze az egész nyugati világnak.