1990-2010

Mi változott, ki változott?

Ebben a korban teljes konszenzus volt a magyar politikában. Mármint minden lényeges kérdésben.

A 90-es évek eleji MDF ugyanúgy abszolút liberális volt gazdaságpolitikai ügyekben, mint az SZDSZ vagy az MSZP. Ez a 3 erő volt akkor ugyanis az akkori politikai tér 3 külön ereje, de ez már 1992 elejére 2 erőre redukálódott, ekkorra lett teljes az MSZP "reformja", azaz liberális párttá züllése. Addig, 1989-1991 között még az MSZP volt az, mely valamiféle nagyon enyhe rendszerkritikát tanúsított.

Ezért is volt teljes a kontinuitás a reformkomcsik és az MDF, majd az MDF és Hornék közt, majd Horn és Orbán között. Tök ugyanazt mondták és csinálták. Mindenki vallotta, hogy liberális demokrácia kell, NATO és EU kell, privatizálni kell, az államot le kell építeni, a magántulajdon az ideális, a külföldi tőkére kell építeni, stb.

Szögezzük le, hogy ellentétben a fideszes mitológiával, Orbán 2010 előtt SEMMIBEN nem tért el a magyar liberális konszenzustól. Akkoriban a Fidesz az SZDSZ fő segédereje volt, kb. mint a mostani KDNP viszonya a Fideszhez, s sokszor még az SZDSZ-t is túlharsogták ökörségek hangoztatásával.

Szóval 1990-2010 között a fő magyar politikai erők közt a különbség olyan volt, mint nyugaton, azaz csak ötödrangú kérdésekben volt ellentét.



Ezek az eltérések csak kulturális kérdésekben volt jelen.  A "baloldal" szerint a magyar történelem "progresszív" hagyonányára kell építeni, a "retrográd " elemeket meg szidni, míg a "jobboldal" szerint az egészet együtt kell nézni, s csak a Tanácsköztársaságot, Szálasit, s a Rákosi-Kádár rendszert kell szidni. Jó jelképe volt ennek Kossuth-címer contra koronás címer vita.

Szóval a "jobb" és a "bal" között az eltérés csak identitásbeli, nemzeti, kulturális kérdésekben jelentkezett, lásd, durván megfogalmazva, pár példa:

• nemzeti jelképek: Kossuth vagy Szent István,


• a magyar történelem megítélése: fekelések sorozata vagy globális szemlélet,


• a cigányok és a zsidók központi témává emelése vagy sem,


• mennyire kell utálni Horthyt, mennyire kell szeretni Károlyit, stb.,


• globális európai identitás vagy nacionalizmus,


• támogassuk-e a homokosokat,


• támogassuk-e a vallást,


• határontúli magyarok kérdése.

Mindkét oldal kinyírta a saját lázadóit, akik a fenti konszenzust valamiben ellenezték, ahogy a baloldal kinyírta Pozsgayékat, de még Nagy Sándorékat is, úgy a jobboldal is ezt tette Csurkáékkal.

A baloldal máig tartja ezt a konszenzust teszi, erre jó példa Botkáék kinyírása 2 hónapja, amit ezen a héten erősített meg az, hogy az MSZP totálisan lefeküdt Gyurcsánynak.

A jobboldal viszont lassan elindult a konszenzus felmondására, ennek első eleme éppen Csurka volt, aki elbukott ugyan, de hagyományt teremtett. Erre akaszkodott rá a korai Jobbik is, bár erősen túltolva azt (Csurka kb. a Horthy-éra alatti nacionalista, de németellenes - és antiszemita - ellenzék utódja, míg a korai Jobbik egyfajta reformnyilas volt). S részben ugyan, de lassan ez lett a Fidesz hivatalos vonala, bár még ma se nyíltan kimondva.

A mai magyar jobboldal fősodra ma már alig hasonlít a nyugati jobboldalra a fentiek miatt.

Ez egyébként logikus. A magyar nép alapvetően ilyen: gazdaságilag balos, kulturálisan jobbos.

Érdekes adat: Bulgáriában ez pont fordítva alakult, a bolgár jobboldal abszolút nyugatkonform, míg a baloldalon jelentek mkeg az antikonformista elemek, bár messze nem olyan erősek, mint a magyar jobboldalon. De mindenképpen tény: ami a magyar médiákban erősen rendszerkritikus tartalom, az szinte mindig a jobboldali médiákban jelenik meg, míg ugyanez Bulgária esetében inkább a baloldaliakban.

Mo-on a képlet most az, hogy 2 fő erő van:

• a "baloldal", mely nyugati mércével inkább középjobb liberális erő,


• a "jobboldal", mely nyugati mércével egyfajta szelíd rendszerkritikus erő.