Még a rendszerváltozás utáni első hónapokban jött létre ez a hely spontán módon, majd hivatalossá vált. Ha kellett bármilyen könyv, ott szinte biztosan meg lehetett találni.
Szóval volt ott az egyik legjobb standon egy 40 év körüli eladó, aki láthatóan sokat tanulmányozta a modern, nyugati, eladási módszereket. A lényeg: mindenkinek kedvesen köszönt, majd beszélgetni kezdett az ügyfelekkel "mit keres?" típusú kérdésekkel. A vacilálókat meg nem hagyta, dicsérte folyton az árut, kedvezményeket adott.
S mégis neki volt a legkisebb bevétele. A szokásos, balkáni modorú eladóknak sokkal jobban ment anyagilag, pedig ők rá se morogtak az ügyfelekre, ültek csak, bambán néztek maguk elé, a kedvezmény iránti igényt személyes sértésként élték át, s haragosak lettek, ha az ügyfél túl nagy címlettel akart fizetni, magyarul: maximálisan udvariatlanok voltak.
A modern, nyugatias ember meg csak nem értette: a nyugati módszerek miért eredménytelenek.
Pedig egyszerű: a módszereket lokalizálni kell. A folyton kérdezgetős, akaratlanul tanácsot adó eladót lehet, hogy nyugaton kedvelik, de a Balkánon ez a lopott portékát tukmáló cigányra asszociált, az állandó kedvesség meg zaklatásként lett megélve.
Én is mindig kikerültem ezt a nyugatias standot, mentem a többihez, ahol békén voltam hagyva az eladók által.
No comments:
Post a Comment