A KISZ-titkár és a ballib gágogás

A ballibek a fiatalokra összpontosítanak, ez alatt azokat értve, akik ma 35 év alattiak. Ez az a réteg, melynek vagy nincsenek semmilyen emlékei a magyarországi kommunista rendszerről, vagy ilyen emlékeik csak általános iskolás diákként vannak.

Mivel ezeknek a fiataloknak nincsenek saját biztos emlékeik, könnyedén megtéveszthetőek. Ennek alapvetően két vetülete van, a Kádár-rendszer oktalan dicsérete és az oktalan rémisztgetés.

Eddig a szereposztás az volt, hogy az úgynevezett „jobboldal” rémisztgetett, az úgynevezett „baloldal” meg dicshimnuszokat zengett Kádár rendszeréről.

Én magam – mint az idősebb nemzedék tagja – jókat szoktam mulatni mindkét típusú ferdítésen. Mert amikor, egy részről az ember azt hallja, Kádár alatt csak párttagok utazhattak külföldre, tisztelegni kellett az osztályfőnöknek, s aki nem volt KISZ-tag, azt kirúgták az egyetemről, valamint be volt tiltva a puncsízű fagylalt (nem vicc, ezt tényleg olvastam egy harcos antikommuistától pár éve!), más részről meg azt, hogy korlátlanul lehetett utazni, a KISZ-gyűléseken szabad viták voltak, gyakorlatilag szabad választások voltak, s pár tabut leszámítva sajtószabadság volt az országban, cenzúra nem létezett semmilyen alakban – nos, az ilyesmiken csak röhögni lehet.

Mostanában fordulni látszik a szerep. A „baloldal” kezd rémmeséket terjeszteni a kommunista rendszerről. Ennek oka persze az orosz kapcsolat, manapság ki van adva, hogy minden „demokrata” köteles gyűlölni mindent, ami orosz, márpedig az axióma szerint a kommunizmus egy olyan orosz izé.

Az egyik fideszes megmondóember elmondta a napokban magáról, hogy 1989-ben KISZ-titkár lett egy főiskolán. Azonnal be is indult a halálhörhés ballib oldalról, számtalan demagóg ökörséget elgágogva.

Tisztázzuk hát mi is a valóság!

1. A KISZ-titkárok nem voltak sosem vezető emberek, még a Kádár-rendszer kemény időszakában sem, kivételt csak egyes nagyvállalatok, egyetemek jelentettek, s természetesen a KISZ KB-t kivéve. De még ezek az emberek is erős középszintű vezetők voltak, nem valódi döntéshozók. Egy jó helyen lévő KISZ-titkár, ha jó kapcsolatai voltak, esetleg ki tudott könyörögni magának vagy ismerősének egy szolgálati lakást, tudott segíteni valakinek, aki bajba keveredett, vagy tudott kicsinyes bosszúval élni valakivel szemben, mindez nagyon korlátozottan.


2. Még a pártitkárok között is csak a fontos helyen lévők számítottak csak hatalmi tényezőnek. Egy gyár vagy üzem pártitkára jellemzően az illető intézmény vezetőjével együtt döntéseket hozhatott, az adott kereteken belül. Egy község, város párttitkára pedig az illető település első számú vezetője volt. De egy szimpla alapszervezeti pártitkár a nullához közeli hatalmat birtokolt.


3. A KISZ-tagság már a 70-es években se jelentette ideológiai elkötelezettséget, sőt a párttagság sem. Ahol egy darab párt és egy darab ifjúsági szervezet van, ott az egy darab szervezetben való tagság semmit se jelent.


4. Aki a rendszerváltozás kezdetétől annak végéig – 1988-1990 között – bármilyen szerepet betöltött a kádárista szervezetekben, annak nulla jelentősége volt. Tessék megkapaszkodni: Gyurcsány KISZ KB-tagsága is jelentéktelen volt, mert csak 1988-ban került oda.

Azért az vicces mindenképpen, hogy a ballib mitológia szerint az MSZMP KB-ban vezető pozícióban lévő Németh, Kovács, Horn, stb. nem felelősek a kommunista rendszerért, míg bárki, aki bármilyen alacsony beosztást is betöltött Kádár alatt és most nem ballib, az mindenért bűnös.